környezetmérnök

Ökológiai fogalmak:

Abundancia: Borítás, denzitás. Populáció mennyisége élőhelyen (bio­tóp), illetve élettársulásban (biocönózis). Kifejezésére egyedszámban, tömegben, (biomassza) vagy a populáció által elfoglalt terület,­ vagy térfogatarányban megadva a borítás, vagy a denzitás használatos. A legnagyobb részarányban jelenlevő faj, vagy fajok esetében beszélünk ezek dominanciájáról (pl. tölgyes ökoszisztéma, fenyves ökoszisztéma).

2. Autotróf: Azok az élőlények, amelyek környezetük szervetlen anyagaiból (szén-dioxid, víz, ionok) építik fel szerves anyagaikat.
3. Adaptáció: biológiában, orvoslásban: alkalmazkodás a lét feltételeihez
4. Asszociáció: Társítás, kapcsolat, képzettársítás, molekuláknak vmely nagyobb egységgé való egyesülése.
5. Área: vmely növény- v. állatfaj elterjedési területe
6. Abiotikus: Az abiotikus tényezők vagy élettelen tényezők a biológiában az ökológiai értelemben vett környezet élettelen, de az élethez szükséges fizikai és kémiai elemeinek, jelenségeit jelölő kifejezés. Általában komplexen, minden élőlényre hasonló mechanizmussal ható feltételek, mint a fény, a hőmérséklet, a levegő, az atmoszféra, a víz, a szél, illetve adott fajokra és ökoszisztémákra ható környezeti feltételek, mint a talaj, a szalinitás, a domborzati viszonyok és a természeti katasztrófák. Az abiotikus környezet két irányból hat egy ökoszisztéma stabilitására (vagy instabilitására): egyrészről biztosítja az élet fennmaradásához szükséges feltételeket (például hőmérséklet, víz), másrészről a populációnak alkalmazkodnia kell az általa biztosított feltételekhez (például szélsőséges hőmérséklet, vízhiány). Az abiotikus tényezők legcsekélyebb állandósuló (például talajerózió) vagy időszakos (például árvíz) változása is instabillá teheti és adaptációra, akklimatizációra készteti az adott ökoszisztéma egyedeit. 
7. Akkumuláció: energiafelhalmozódás
8. Albedó: Az albedó latin eredetű szó, jelentése: fehérség. a tárgyra érkező látható fény mennyiségének a tárgy által visszavert (százalékos) arányát értjük rajta. A 100% albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0%-os albedójú pedig minden fényt elnyelő, abszolút fekete test.
9. Aszpektus: A társulás pillanatnyi képe, amely nagyobb periódusú, ciklikus változások eredménye.
10. Antibiózis: a szimbiózis ellentéte: az egyik élő szervezet gátolja a másik életjelenségeit, sőt esetleg el is pusztítja.
11. Asszimiláció:  A táplálékként felvett anyagoknak élő szervezetbe való beépülése. A napból származó energia a növényekben a fotoszintézis v. kemoszintézis során a vegyületeket szerves anyaggá alakítja át (foszforasszimiláció, kénasszimiláció, nitrogénasszimiláció, szénasszimiláció).
12. Biotikus: az élőlények egymás közötti kapcsolatai (fajon belüliek és fajok közöttiek) folyamán kialakuló hatások. Megjelenési formájuk alapján lehet: szimbiózis, élősködés, versengés.
13. Biotóp: Élőhely: az élőlények meghatározott csoportja által (biocönózis) lakott terület. A biotóp az életközösség környezete, általában elhatárolható és jellemző ökológiai (biológiai) tulajdonságai vannak.
14. Biogeokémiai ciklus: Biogeokémiai ciklus a kémiai anyagok körforgása, amelynek során azok az élettelen környezetből az élőlényekbe, majd az élőlényekből vissza az élettelen környezetbe jutnak.
15. Biocönózis: (Cönózis)Valamely élőhely (biotop) közelítően meghatározott minőségű, és mennyiségű állat,- és növényfajokból álló társulása, amelyet az állandó fajkombináció, a réteges elrendeződés, az időbeli ismétlődés, az önszabályozó képesség (autoreguláció), és valamely növényfaj dominanciája jellemez (pl. nádas, tölgyes).
16. Biomassza: biológiai eredetű szervesanyag-tömeg, egy biocönózisban vagy biomban, a szárazföldön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek (növények, állatok, mikroorganizmusok) testtömege;  biotechnológiai iparok termékei; és a különböző transzformálók (ember, állatok, feldolgozó iparok stb.) összes biológiai eredetű terméke, hulladéka, mellékterméke.
17. Carnivora: húsevők, ragadozók, az emlős állatok osztályának egyik rendje, melybe a macska (Felide), hiéna- (Hyenide), eb- (Canide), petymeg- (Viveroide), nyest- (Mustelide) és medlvefélék (Urside) tartoznak.
18. Degradáció: különböző természetes rendszerek, —>társulások, —>biocönózisok, —>biotópok állapotának leromlása. Ált. —>biotikus tényezők váltják ki, amelyekben jelentős szerepe lehet az —>antropogén hatásoknak is.
19. Disszimiláció: Az élőlények lebontó jellegű anyagcsere folyamatainak összessége. A disszimiláció energiafelszabadító folyamat, hiszen a makromolekulákból enzimek hatására egyszerű felépítésű, kis energiatartalmú molekulák keletkeznek.
20. Diverzitás: faji sokféleség.
21. Divergencia: különbözőség, szétágazódás

      22. Dominancia: Örökléstani jelenség, valamely tulajdonságukban erősen eltérő szülők utódjain csak az egyik szülő tulajdonsága jelenik meg. A legnagyobb részarányban jelenlevő faj, vagy fajok esetében beszélünk ezek dominanciájáról (például tölgyes ökoszisztéma, fenyves ökoszisztéma).

23. Edafikus: A talaj hatása kettôs. Direkt módon is hat a növényre, hiszen a gyökérzet a talajból veszi fel a vizet és a benne oldott anyagokat. A talaj felett kialakuló klíma befolyásolásával, és/vagy immunitásával pedig indirekt módon hat a növényre.
24. Epiphyta: Fákon élő növények, a talajban nem gyökereznek – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- vagy broméliaféléje.
25. Euriök (generalista): több világrészen megtalálható, földtörténetileg régiek, nagy ökológiai valenciájúak.
26. Eukariota: Az eukarióták (Eukaryota) olyan élőlények, amelyek valódi sejtmaggal rendelkező sejtekből állnak (eu = valódi, karyon = sejtmag). A valódi sejtmag azt jelenti, hogy a mag anyagát a citoplazmától maghártya választja el. genetikai anyagának többsége ebben a sejtmagban, kromoszómák formájában található meg. Az eukarióta sejtek sejtplazmája több, membránnal határolt sejtalkotót tartalmaz, így belső terekre különül.
27. Etológia: Az etológia a biológiának az állatok viselkedésével foglalkozó ága. (Pavlov)
28. Eutrofizáció: a vízben a növények elszaporodása többlet tápanyag hatására.
29. Extrazonális: Az a jelenség, amikor egy társulás a saját vegetációzónáján kívül jelenik meg valamilyen helyi hatás (lejtő, völgy) felerősödésének következtében. Extrazonális társulások hazánkban  a középhegység tölgyes zónájában a déli lejtőkön a sztyeprétek, míg az északi völgytalpakban a bükkösök, illetve a töbrök alján a szőrfűgyepek.
30. Fitocönózis: növénytársulás; több különböző növénynek egymásra utalt együttélése.
31. Fitofág: Azokat a rovarokat, amelyek fák vagy cserjék lombozatával táplálkoznak, lombfogyasztó (fitofág) rovaroknak nevezzük.
32. Fertilitás: termékenység, gazdagság.
33. Fotoszintézis: a Nap energiájának segítségével történő szervesanyag-szintézis, pontosabban az energia kémiai energiává történő átalakítása. A fotoszintézis olyan metabolizmus, amely lebontó (katabolikus) és felépítő (anabolikus) folyamatokból tevődik össze. A katabolikus folyamat a fényreakció, amikor a fényenergia kémiai energiává alakul. Az anabolikus folyamat során a szén-dioxid megkötése (fixáció) történik és annak szénforrásként való felhasználása a növekedéshez, ezt nevezzük sötét reakciónak. Továbbá a fotoszintézis „fény-szakaszában” felhalmozott kémiai energia és redukálókapacitás (NADPH) hasznosul még az oxidált állapotú kén- és nitrogénatomok redukciójához és azok szerves molekulákba történő beépítéséhez. A fényenergiát kémiai energiává a növények, a színesmoszatok (Chromista regnum fotoszintetizálói), a fotoszintetizáló cianobaktériumok, bíbor- és zöldbaktériumok képesek átalakítani.
34. Fungicid: gombaölő anyag. Olyan szerves vagy szervetlen növényvédő szerek, amelyek a fitopatogén gombák fejlődését gátolják (fungisztatikus) vagy azokat teljesen el is pusztítják (fungicid). Ide tartoznak az állatokra vagy az élelmiszerekre ártalmas gombák elpusztítására használt szerek is.
35. Frekvencia (FR): A frekvencia szó szerint egy „ismétlődés gyakoriságát” jelenti, azaz hogy egy esemény hányszor ismétlődik meg egységnyi idő alatt.
36. Genetika: a gének, az öröklődés és az élőlények variációjának tudománya.
37. Geophyta: Többéves, évelő, többször virágzó, föld alatt áttelelő növények (gyomok).
38. Habitus: alak, külső megjelenési forma; szokás, viselkedés, magatartás.
39. Hemitherophyta: Ezek a gyomfajok átmenetet képeznek az egyévesek (Therophyta) és az évelők (Kryptophyta) között. Rendszerint tavasszal kelnek, nyáron megerősödnek vagy levélrózsát és erős raktározó gyökeret fejlesztenek, és azzal telelnek át. A következő évben virágoznak, és magot hoznak. Az egyik telet mag, a másikat levélrózsás alakban élik át. A két éves életciklus miatt az ide tartozó fajok rosszul tűrik a talajművelés okozta bolygatást, ezért a rendszeresen művelt területeken ritkán fordulnak elő, de évelő pillangósokban és ültetvényekben megtalálhatók.
40. Herbicid: növény/gyomirtó szer, vagy tulajdonság.
41. Herbivora: növényevők; túlnyomórészt v. kizárólag növényi táplálékot fogyasztó állatok.
42. Heterotróf: zok az élőlények, amelyek szervetlen anyagoknak szerves anyaggá való átalakítására nem képesek, kész szerves anyagot alakítanak át és építenek be szervezetükbe. A heterotróf szervezetekhez tartoznak az állatok, a zöld színtestet nem tartalmazó és kemoszintézisre sem képes növények és valamennyi gombafaj.
43. Indikátor: bármely faj, mely elterjedésével jelez egy környezeti tényezőt.
44. Inszekticid: rovarölő szerek
45. Inszoláció: A Földre érkező diffúz (szórt) és közvetlen napsugárzás mennyisége.

46. Interspecifikus: Az antibiotikus (kedvezőtlen hatású) kapcsolatok leggyakoribb formája a versengés, amely valamennyi érintett faj számára hátrányos. Az élősködés (parazitizmus), a növényevés (herbivoria) és ragadozás (carnivoria, predáció) esetében az egyik organizmus a másik kárára jut előnyhöz, annak részleges fogyasztása vagy elpusztítása révén. A probiotikus (kedvező hatású) kapcsolatok mindkét érintett faj számára előnyösek; ide sorolható a szimbiózis és a mutualizmus.

47. Intraspecifikus: +(pl.: táplálkozás, önvédelem), -(pl.:konkurencia, kompetíció)

48. Intrazonális: Olyan társulás, amely kialakulását alapvetően meghatározza valamilyen  környezeti tényező lokális hatása.

49. Klimax: A populáció egyedszámának a megszokottól eltérő mértékű, urgrásszerű emelkedése, hirtelen egyedsűrűség változás. A természetes viszonyok között ritkább, ember által befolyásolt ökoszisztémákban gyakoribb jelenség. Különösen rovarok és rágcsáló emlősök esetében feltűnő. Lefolyása egy hullámgörbével jellemezhető.

50. Klimazonális: Kialakulásukban a döntõ környezeti tényezõ az éghajlat volt, elsõdlegesen a hõmérsékleti- és csapadékviszonyok

51. Konzumens: az élelmi láncban a producernek fölött levő, kész szerves anyagot átalakító, energiatároló (kumultativ) szervezetek. A primer konzumensek az ökoszisztémának elsődleges fogyasztói, ezek a növényevő állatok, a növények által megkötött energiát adják tovább a húsevő v. ragadozó állatoknak, ezek a szekunder konzumensek v. másodlagos fogyasztók.

52.Kommenzalizmus: Elemi populációs kölcsönhatástípus, melyben a gazdapopulációra gyakorolt hatás nem jelentős, a kommenzalista populáció számára a gazda jelenléte pozitív hatású.

53. Konvergencia: az evolúció során egymástól függetlenül hasonló jellegek fejlődnek ki a hasonló környezethez vagy ökológiai fülkéhez való alkalmazkodás során.

54.Kozmopolita: Az élőlények elterjedési területeit azok mérete szerint csoportosítva két szélső csoportot jelölhetünk ki:

• az egyik véglet a természetes állapotukban csak egy adott elterjedési terület (área) határain belül élő endemikus élőlényeké,
• a másik a meghatározott ökológiai feltételek mellett többé-kevésbé az egész Földön elterjedt taxonoké, a kozmopolitáké.

Az élőlények között viszonylag kevés faj kozmopolita. Legtöbbjük viszonylag régen alakult ki – olyan régen, hogy volt ideje elterjedni szerte a Földön.

55. Kompetíció: Kompetítció, magyarul versengés alatt a más szervezet számára is fontos környezeti tényező (táplálékforrás, víz, fény) elvonását, illetve hasznosítását értjük akkor is, ha ez felismerhető agresszivitás nélkül történik. A versengés az életciklus minden szakaszát végigkíséri az újulati fázistól az élettartam végéig. A versengésben elmaradó egyedek asszimilációja előbb-utóbb a kompenzációs szint alá süllyed, ami pusztulásukhoz vezet; ez a sűrűségfüggő mortalitás megnyilvánulása a populációban. Egy adott termőhelyen a versengés során fennmaradni képes egyedsűrűség egyrészt a rendelkezésre álló erőforrásoktól, azaz az eltartóképességtől (termőhelyi potenciáltól), másrészt az egyedek élőhellyel szemben támasztott igénytől függ.

56. Kondicionáló tényezők: abiotikusak; nem fogynak el pl.: hőmérséklet, nyomás, kémhatás, páratartalom.

57. Konstancia (K): A konstanciák az evolúció illetve az egyéni fejlődés (tanulás) termékei. Túlélési értékük nyilvánvaló: ha nem lennének, az állandóan más szögből, más távolságból stb. látott tárgyakat még azonosítani sem tudnánk. A másik oldalon azonban ennek ára van: létrejön jó néhány perceptuális illúzió. Összességében azonban a mérleg pozitív: ezek az érzékcsalódások kevésbé csapnak be bennünket ahhoz képest, hogy milyen lenne a világ konstanciák nélkül.

58. Kryptophyta: Az áttelelő szervek földalattiak (hagymás, gumós, gyöktörzses növények)

59 Limitáló: Azon tényezők, amelyek az élőlényre hatóképesek, csupán azok alkotják az   élőlény ökológiai környezetét amelyek aktuális értéke éppen a toleranciatartomány határán van.

60. Lokális: helyi, helyi jellegű, helybeli

61. Megabiom:

62. Niche: A környezeti tényezők tengelyei által meghatározott sokdimenziós absztrakt térnek azon része, melyben a populáció fennmaradni képes. A környezeti tényezők olyan paraméterek, melyek hatással vannak a populáció növekedésére. A topográfiai tér és az idő nem ilyenek, tehát nem niche-dimenziók. A niche szigorúan absztrakt térben értelmezhető fogalom. A környezet a valós térben allokálódott niche.

63. Organikus: az élőlények világába tartozó: az állat és növényvilág átalakult, megkövesedett maradványai; az élő szervezetek rendezettsége; szenet tartalmazó szerves vegyület

64. Ökoaudit:

65.Ökoszisztéma: a társulás (biocönózis) és az élőhely (biotóp) együttese.

66. Omnivora: mindenevők, mindazok az állatok, melyek állati és növényi anyagokkal egyaránt táplálkoznak.Ilyen p. az ember, a disznó stb.

67. Parazitizmus: Az élősködő vagy parazita (régiesen: élősdi) egy másik faj, (a gazdafaj) egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik. A gazda testének belsejében élnek az endoparazita, a test felszínén pedig az ektoparazita fajok. Egyes endoparaziták a gazda egy-egy sejtjén belül élnek, ezek intracelluláris paraziták.

68. Phanerophyta: Az áttelelő szervek magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.

69. Populáció: valamilyen vizsgálati szempont szerint azonosnak tekintett élőlények halmaza, általában valamely fajnak vagy az embereknek egy bizonyos jól körülhatárolható csoportja. Az emberi populációt népességnek is nevezik. Biológiai vonatkozásban: Azon fajok amelyek térben és időben együtt élnek.

70. Predáció: (+/-) talán a legalapvetőbb kapcsolat két élőlény között. Ilyenkor általában az egyik faj egyede megeszi a másikét, legalábbis eszik belőle, fogyasztja. Megfigyeltek azonban olyan esetet is, amikor a préda és a predátor szerepköre rendszeresen felcserélődött, a nagy túlerőben lévő zsákmány (egy tengeri csiga) alkalmanként képes volt a ragadozó (homár) elfogyasztására is.

71. Producens: elsődleges termelő, olyan élőlények, szervezetek, melyek szervetlen anyagokból szerves anyagot állítanak elő. Általában fotolitoautotrófok vagy esetleg kemolitoautotrófok.

      Szekunder producens: olyan élőlények, szervezetek, melyek felépítésükhöz szerves anyagot használnak fel, e fogalom használatakor nem szokás különbséget tenni herbivora vagy karnivora között. Azonositható a primer konzumenssel.

72. Prokariota: A prokarióták, más néven elősejtmagosok vagy sejtmag nélküli egysejtűek (Prokaryota vagy Monera) egysejtű - ritka esetekben többsejtű -, körülhatárolt sejtmag nélküli élőlények. Ezek az ismert legősibb sejtes felépítést mutató szervezetek, és a legegyszerűbbek is; mivel az a rendkívül differenciált belső membránrendszer, amely az eukarióták sajátja és azok fejlett sejtszervecskéit alkotja, a prokariótákban csak nagyon kezdetleges módon található meg. A prokarióta név a görög prósz (előtt) és karyon (mag) szavak összetételével jött létre, jelentése tehát „sejtmag előtti”.

73. Reducens: az élő szervezetek tápanyagfelvevő, -átalakító és -lebontó folyamatainak összessége. A felépítő folyamat az —>anabolizmus, a lebontó a —>katabolizmus.

74. Regionális:

75. Rekuperátor:

76. Specialista:

77. Szelekció: A természetes szelekció, vagy magyarul természetes kiválasztódás, az a folyamat, mely során a reprodukcióra képes élőlények nemzedékeinek váltakozásával az öröklödő tulajdonságok közül az előnyös jellegek gyakorisága nő, az előnytelenek gyakorisága pedig csökken. A természetes szelekció a fenotípusra – az élőlények megfigyelhető tulajdonságaira – fejti ki hatását, azaz az előnyösebb fenotípussal rendelkező organizmusok nagyobb valószínűséggel maradnak életben és szaporodnak, mint azon élőlények, melyek kevésbé előnyös fenotípussal rendelkeznek. Ha ezen előnyös fenotípusnak genetikai alapja van, akkor a az adott jelleg kialakításáért felelős genotípus gyakorisága nőni fog a következő nemzedékben. Idővel az összegződő szelekciós folyamatok adaptációhoz vezethetnek, melyek bizonyos ökológiai fülkékhez igazíthatják az élőlényeket, s végső soron új fajok megjelenéséhez vezethetnek.

78. Szukcesszió: Olyan ökológiai folyamat, amelynek során élőlényközösségek tér-idő átalakulásai játszódnak le. Eredményeként csökken a társulás fennmaradásának valószínűsége, elősegítve a következő stádiumba való átmenetet. A változás iránya meghatározott: pionír növénytársulástól több lépcsőn keresztül a klimax társulás felé mutat.

79. Szimbiózis: A szimbiózis két vagy több különböző faj (általában egymásra utalt) szoros együttélése. A szimbiózisban mindkét fél kölcsönös előnyökhöz jut.

80. Szociabilitás (S): A szociabilitás, közösséghez való alkalmazkodás vizsgálatánál a kapcsolatkialakítási, kommunikációs képességet, a személyiség dominanciaigényét elemzik.

81. Sztenök(specialisták): A környezet valamely tényezőjének csk igen kis mértékű ingadozását képesek elviselni. A szűk tűrésű növények (sztenöciklus elemek) valódi ökológiai specialsták, csak kis számú és meghatározott biotópban élnek. A sztenök állatok bizonyos környezeti tényezőkhöz kötődnek, annak az optimumtól való kismértékű eltérését nehezen v. nemviselik el; ezeknek a fajoknak az elterjedési területe ált. kicsi. A kártevők elleni védekezésben a sztenök állatok életmódjának ismerete nagy segítséget nyújt, mert megállapítható, hogy milyen tényező megváltoztatásával, az állat melyik fejl. stádiumában (egyedfejlődés) lehet eredményesen beavatkozni ellenük.

82. Sztratoszféra: A sztratoszféra a Föld légkörének azon rétege, amelyben a magasabb hőmérsékletű légrétegek feljebb, az alacsonyabb hőmérsékletűek pedig lejjebb helyezkednek el. Ezzel ellentétben a troposzférában, amely a Föld felszínéhez közelebb található, a hőmérséklet csökken a magassággal. A közepes szélességi körökön a sztratoszféra alsó határa 10, felső határa pedig 50 kilométeres magasságban van, a sarkköröknél azonban 8 kilométeres magasságban kezdődik. A sztratoszféra közvetlenül a troposzféra felett és a mezoszféra alatt helyezkedik el. A sztratoszféra hőmérsékleti rétegei azért alakultak ki, mert felülről a Nap